TÉKA

Móricz Attila:
INTERNET A GYAKORLATBAN
Kiadó: LSI Oktatóközpont

Nem ismerek olyan számítástechnikai szakembereket, akik ha választani kell karakteres és grafikus alkalmazás között, akkor egy pillanatra is elbizonytalanodnának. Csípõbõl a karakteres felületet választja mindegyik. A jó öreg Dos promptot, de ha tehetik akkor inkább a junix vagy linux parancssorát. Jó okuk van erre. Talán a Microsoft papjai lehetnek csak kivételek, bár érdekes lenne megfigyelni õket, amikor azt hiszik senki sincs a közelben...

Egyik matematikus programfejlesztõ ismerõsöm lepett meg a legjobban, amikor valamilyen Dos-os problémámmal hozzá fordultam. Elnézõ mosollyal mentegetõzött, hogy õ még soha nem kényszerült junix rendszert futtató gépei mellõl felállni, így sajnos már a kérdésemet sem érti.

És mégis, akikért - állítólag - ez az egész van, az un. egyszerû felhasználók, jól elvannak az ikonjaikkal, örülnek annak, hogy a mai szövegszerkesztõkben - nagyjából - azt látni amit majd a nyomtató papírra vet, és megvannak a parancssorból kiadható utasítások paraméterezése nélkül. Persze csak addig, amíg a rendszer nem kezd hibaüzeneteket küldözgetni, majd öngyilkosságot nem követ el, az aktuális munkát is magával rántva a sírba. De ez más kérdés.
A számítástechnikában járatlan felhasználó mégis ezt választja, legalább arra az átmeneti idõre, amíg minden programjának élõszóban mondhatja majd el kívánságait.

Móricz Attila vadonatúj könyvében mintha folyamatosan a grafikus alkalmazásokkal szemben érzett utálatával viaskodna. Fura érzés lehet így könyvet írni. De végül az érzéseknél fontosabb a tartalom. Az pedig egészen kiváló.
Az Internet a gyakorlatban c. munka a napokban jelent meg, úgy vélem a legjobbkor ahhoz, hogy megmentsen az idegösszeroppanástól néhány ezer civilt, akik talán már a Windows 95 installálása okozta sérüléseket kiheverték, de most az Internettel szeretnék összekötni életüket.

A Weblapok szerkesztõségi gépe elõtt pl. két jobb sorsra érdemes rendszergazda vérzett el, amíg a stabilnak mondható kapcsolat létrejött pécém is az Internet Hungary szervere között. Emlékszem, még én vigasztaltam õket, hogy nincs semmi baj, bár ez nem volt egyszerû, tudva, hogy minden próbálkozás nekem kerül tíz forintomba. Végül mindig a MATÁV-ra kentünk mindent.
A kapcsolat azóta mûködik, Önök elõtt a Weblapok, de a Windows 95 rábeszélése az Internetre azért még sokaknak hozhat majd néhány óra számítástechnikai önképzés után öt-hat ezer forintos telefonszámlát. Még csak azt a jótanácsot sem adhatom, hogy legalább díjkedvezményes idõszakban próbálkozzanak, ugyanis a kapcsolat általában azonnal megszakad. Egy impulzus pedig egy impulzus 22 óra után is.

A tanulópénz háromnegyede megspórolható Móricz Attila könyvével, mert minden lépés precíz leírását tartalmazza, ráadásul közérthetõen. Azért néhány számítógépes alapfogalommal nem árt tisztába lenni. De ha valaki már legalább egy írását képes volt olyan külalakkal kinyomtatni amilyenre tervezte, biztos lehet abban, hogy a könyv mondatait is érteni fogja.

A szerzõ egyébként mindvégig a kezdõ Internetezõ pénztárcáját is védi. Olyan "titkokat" is elárul, amelyekrõl a szolgáltatóknak nincs ideje, hogy ne mondjam, kedve a belépõket tájékoztatni. Például, hogy egy ártatlan információkérõ levéllel a válaszok százait, elhozandó levelek megabájtjait ránthatja magára az ember és, hogy ekkora adatforgalom egyes szolgáltatóknál az elõfizetési díj többszörösét is kiteheti.

A négyszáz oldal használhatóságát növelik a tartalomjegyzékben is visszakereshetõ képek, amelyekkel a szóban forgó kommunikációs programok installálásakor illetve finombeállításkor találkozik a felhasználó. Különösen a Microsoft levelezõrendszerének (Exchange, Posta) beállításakor hasznosak ezek, mert az egyébként valóban egy rendszerben mûködni képes programrészek összehangolását tapasztalatom szerint a legtöbben félbehagyják, ha csak a súgók (help) tanácsaira támaszkodhatnak. És a kezdõnek az úgynevezett varázslók is csak addig segítenek, ameddig az üzenetekben nem jelenik meg az elsõ ismeretlen fogalom. Pedig a Windows 95 levelezõrendszere valóban képes arra, hogy a nem számítástechnikus számára már megszokott szövegszerkesztõben írt üzenetei a címzettekhez a megfelelõ csatornán jussanak el - ha kell E-mailen, ha kell faxon vagy - ha az kell - a hagyományos módon, pl. körlevélként borítékban. Szerzõnk könyve segítségével a kezdõ is vállalhatja a rendszer beállítását.

A szerzõ egyébként nem kötelezi el magát egyetlen gyártó mellett sem, azaz minden program szóba kerül a könyvben, amivel ma a legtöbb Internet használó találkozhat. És nem csak program beállítások, hanem módszerek gazdag lelõhelye is az LSI kiadványa. Megtanulható belõle az elektronikus levelezéstõl (E-mail) a file-ok letöltésén (FTP) át a hálón való barangolásig (WWW) minden.Olyan, elsõ pillantásra rettenetes fogalmakkal is megismerhetünk belõle, mint Gopher, Archie, Finger, Telnet.

A könyv mellé egy CD is jár. Nem is akármilyen. Szinte valamennyi, valóban használható kommunikációs programot tartalmaz, ráadásul minden típusból több félét. Nyugodtan mondhatom, eddig még hasonlóan gazdag válogatással nem találkoztam. A kommunikációs programok mellett HTML szerkesztõket is találni a lemezen, így azonnal kipróbálhatják azt is, milyen lenne a Weblapokhoz hasonló kiadvánnyal kísérletezni a hálózaton.

Õszintén ajánlom minden kezdõ és középhaladó számára a könyvet és igazán sajnálom, hogy akkor még nem létezett, amikor a Weblapok születésére készültem. Sokat segített volna.

(eöri)

1996. augusztus 23.